Leírás
A Leányka, melynek jelentése „kislány” vagy „hajadon”, egy régi fehérborszőlő-fajta a Kárpát-medence keleti részéről; magyar források Erdélyre vagy Moldvára teszik az eredetét. Egykor nagyon népszerű volt Magyarországon, de termesztési területe zsugorodott. Ma főleg az egri, mátrai és bükki borvidékeken termesztik a hűvös Felső-magyarországi borrégióban, és része az Egri Csillag házasításnak. Vitatott, hogy azonos-e a román Fetească Albă-val. Borai lágyak és teltek, virágos illattal, amelyet gyakran hasonlítanak akácvirághoz vagy nektárhoz.
Jellemzők
Fehérborszőlő; kicsi-közepes, vállas, tömött fürtök; apró, gömbölyű, sárgászöld bogyók, erős hamvassággal, teljes éréskor halvány barnássárgára színeződnek; vékony, de rágós héj; lédús hús; évjárattól függően szeptembertől október elejéig érik; erős növekedésű; hosszú életű tőkék; jó fagytűrés; nedves időben hajlamos a rothadásra; érzékeny a peronoszpórára és a lisztharmatra; mérsékelt savtartalom
Termesztési tippek
A Leányka erőteljes növekedésű és hosszú életű, de vékony héjú bogyói a tömött fürtökben esős időben napok alatt elrothadhatnak, savtartalma mérsékelt, ezért a szüret idejét gondosan kell megválasztani. Érzékeny a peronoszpórára és a lisztharmatra, ezért rendszeres permetezést tervezzen. Jól tűri a fagyot, a meszes talaj pedig segít megőrizni a savakat, ezért kedveltek az ilyen termőhelyek Eger környékén.