Kép forrása: VIVC - Vitis International Variety Catalogue
Leírás
A kadarka az a kékszőlő, amely a kékfrankos mellett a legszorosabban kötődik a magyar vörösborhoz, bár nagy valószínűséggel a Balkánról származik. Valószínűleg az oszmánok elől menekülő szerbek hozták északra, és a 19. században Magyarország legelterjedtebb fajtája volt. Bulgáriában Gamza, Szerbiában Skadarka néven ismert. Ma elsősorban Szekszárdon és a Kunságban termesztik. Borai világos színűek és könnyed testűek, piros bogyós gyümölcsökkel és jellegzetes fűszerességgel.
Jellemzők
Kékszőlő; késői érésű (szeptember vége - október eleje); közepes, hengeres, meglehetősen tömött fürtök; közepes, kerek, kékesfekete, vékony héjú, lédús bogyók; világos színű bor fűszeres, piros bogyós aromákkal; erős növekedésű és bőtermő; felálló növekedés; szárazságtűrő; érzékeny a téli fagyra és a szürkerothadásra
Termesztési tippek
A kadarka erős növekedésű és bőtermő, de rövid metszést igényel: a hosszú metszés sűrű lombozatot eredményez, ami megfogja a nedvességet a fürtök körül és kimeríti a tőkét. Jól tűri a szárazságot, de érzékeny a téli fagyra és különösen a szürkerothadásra. Nagy termés esetén ritkítani kell a fürtöket, mert a túlterhelt tőkék halvány, vékony borokat adnak.